2007-07-05 15:05:33

Itthon

Már lassan egy hete itthon vagyok vidéken. Olyan fura..Nem is tudom mikor voltam ennyit egyszerre itthon. Már egész kezdem megszokni. Sőt! Mintha szeretném megszokni, mintha vágynék megszokni. Olyan fura érzés. Bár szinte nem is voltam sehol. Még a hétvégén sem mentem el unokatesómék kocsmájába, ahol esténként összegyűl a falusi fiatalság.

Anci még mindig kórházban, még mindig nem tudnak semmi konkrét dolgot. izsgálati eredményeket várnak. Az tuti, hogy a hörgőivel semmi gond. A múlt héten, csütörtökön kb 1,5 liter vizet szívtak le róla. Az orvosok mellhártyás betegségre gyanakodnak.

Tesóm is jobban van, haza mehet napközben. Sőt! Már otthon is aludt a héten, de végleg csak pénteken fogják kiengedni. Szép kis szori...

Én pedig itthon főzök, mosok takarítok. De nagyon nem haladok vele. A kölkökkel vagyok, néha tanulok velük, mert azt is kell, meg ugyebár főzök. Rá kellett jönnöm, hogy főzés terén már kissé kiestam a gyakorlatból. Már nem oylan fini, mint anno. De talán azért is, mert utálok főzni. Általában este 10-11körül fexem le, mert a gyerekek miatt akkor lehet néhány dolgot megcsinálni. Pl. mosogatás, feltörlés, ilyesmi. Apám szombaton kivett a mélyhűtőből csomó mindent, de nem tudtam mindet megcsinálni. Vmelyik este rájöttem, hogy a darálthús még ott van és ha nem csinálom meg, akkor ki kell dobni. Ígyhát még este 10kor egybefasírtot csináltam.

Apámmal elvagyok, de néha nagyon kiborít. Szinte minden nap kómásan jön haza. Elegem van belőle! És egyszerűen nem tudok rá hatni. Ha hazajön, rögtön elkezd veszekedni a gyerekekre. Mindegy mit csináltak, vagy mit nem. MEg sem győződik róla, hogy valóban úgy van-e, ahogy ő azt gondolja...Tegnap már veszekedtem vele emiatt is. Ja! Vicces..ebből látszik, hogy falun vagyok. Tegnap eladtam egy disznót...én! ÉN?!! Én, aki azt se tudom melyik, milyen. Nem szoktam velük foglalkozni, azt sem tudtam, mennyi van a disznóolban. Csak apám mondta, hogy ha jönnek a disznóért és ő nem lenne itthon, akkor adjam el, 40e az alja. 45e-ről indultunk...de látszik, hogy nem értek az alkudozáshoz...Mikor láttam, hogy a 45 sok, már épp mennének el, akkor utánuk szóltam, "Apuci azt mondta, 40 az alja" Én hülye...Mér nem kérdeztem meg tőlük, hogy nekik mennyit ér meg...Lehet belementek volna a 42-be is. De mentségemre legyen: tegnap megint beteg lettem Már megint a mandulám. LÁzas voltam, alig bírtam állni. És mikor kimentem az emberkékhez, leginkább az ágyikóm lebegett a szemem előtt! Az ágyikóm, ahová szeretnék minél hamarabb visszabújni.

Voltam tegnap dokinál is. Fölírt antibit, de most egy szóval sem mondta, hogy ki kellene vetetnem a mandulámat. De egyre jobban gondolkozom rajta. Talán a Sziget után! De tökre félek. Félek megint a fájdalomtól, attól, hogy megint elesett leszek, kiszolgáltatott.

A.-ról semmi hír. Múlt hét pénteken beszéltünk msn-en, és közölte velem, hogy kezdi magát "anyamajomnak" érezni. Hm. Hát igen. Megint eltúloztam a dolgokat..Túl erőszakosan nyomulós voltam. De talán csak azért, mert iszonyat vágyom rá! Jobban mint bármi másra! Úgy kell, mint egy falat kenyér...De megkaptam végre tőle a magamét! És végre ráébresztett, hogy az iylenfajta viselkedés nem vezet semmi jóra! Úgyhogy töröltem az msn-ről - amit persze előre bejelentettem neki, és az utolsó mondata ez volt "ne tilts le"-. MAjd belehaltam. Éreztem a szívemben azt fura mardosó érzést, a torkomban zakatoló zsibbadást. Aztán a telefonomból is letöröltem. Mindent. Az sms-t, a fogadott, a tárcsázott és a nem fogadott hívásokat. Talán azzal a "ne tilts le" mondattal csak annyit akart írni, hogy ne tiltsam le, mert nem ez a megoldás. De igen! Számomra ez az egyetlen megoldás. Mert ha látom a nevét fönt, már attól remegek! A számát szerencsére nem tudom fejből, úgyhogy ez megoldva. Az e-mail címét sem tudom, vagyis ha itthon belépek a céges fiókomba, akkor nem írja ki. De ha a melóhelyen belépek, akkor ki fogja írni. De próbálok nem írni neki. Semmit! Iwiwen írhatnék, de inkább nem. Ha elcsendesedik ez az egész és látja, hogy nem keresem, talán fölhív, ugyanis hagytam néhány nyitott kérdést. Bááár...lehet pont leszarja. Azt mondta még, hogy már nem bírja, hogy ennyire ragaszkodom hozzá...de mégis sajnál. Hát engem csak nem kell sajnálni!

Szóval nem írok, várok. Ha akkor 5x hívott, mikor beteg voltam, akkor sztem hamarosan hív majd.

Vmelyik éjjel vele álmodtam. Hát nem győztem levegő után kapkodni reggel. A fájdalomtól és a hiányától.

Most pedig mennem kell mosogatni, meg pakolni. Holnap jön a festő és lemázolja a folyosót. Utána takaríthatok. Gyűlölök festés után takarítani!

És meg kell néznem Rolandkát..épp másol..már másodszor. Megpróbált hülyének nézni. Kihagyott néhány sort, hogy gyorsabban meglegyen vele. Csak elfelejtette, hogy én tudok olvasni. Ja! és be akarta magyarázni, hogy nem tud írott nagy 'D' és 'S' betűt írni..nem tanulták. A gyerek most megy másodikba. Kiakasztó...nekem akarja bemesélni, hogy úgy megy másodikba, hogy nem tud néhány betűt leírni... Szerencsétlen már 3 órája másol. Mert néha pisilnie kell, meg játszik a ceruzával. Néha meglesem mit csinál, szemét galád módon. De elvan. Sztem még élvezi is, hogy bent lehet, ugyanis a tesói mindig szívatják meg bántják. Mellettem legalább biztonságban van.:D

• Írta: DaBerni
• Hozzászólások: 2 Hozzászólás RSS

Címkék: anci, falu, főzés, kórház