2011-11-21 14:08:23
Szóval az ex....olyan fura kimondani is..meg belegondolni abba,
hogy közöm volt hozzá. Persze tudom, ha vkit szerettél egyszer, azt
tahóság lehúzni, hiszen köze volt az életedhez, miatta is lettél
olyan, amilyen, neki köszönheted, hogy tudtál váltani, vagy nem.
Vagyis köze van az életed alakulásához így vagy úgy.
Szóval a szakítás könnyen ment, harag nélkül, csöndben váltunk
el. Persze volt némi kirohanás, de nem volt vészes. Gondoltam
ez így is fog maradni. Gondoltam én....
Történt, hogy egyik ismerősömnek felajánlottam egy
szekrényt, ami gyerekbútornak tökéletes. Épp most várják a 2.babát
és venni akartak egy szekrényt. Nekem pedig
volt egy, amire nem volt szükségem, csak az volt a bibi,
hogy az még a volt közös albinkban volt. Megkértem J.-t,
hogy vigye át, ha tudja. Persze rögtön igent is
mondott. Na igen...csak épp ideje nem volt. Mindenféle kifogás
volt, hogy nem tudja levinni, vki segítsen neki.. Épp egy
haverja sem tudott segíteni..hihető. Aztán hogy neki hétközben jó,
Istvánéknak meg csak hétvégén. Aztán felajánlottam, hogy majd én
átmegyek hétközben, hiszen anno együtt cipeltük föl és elbírtam,
nem nagy dolog. De vhogy a szekrény 3 hét alatt sem került át,
Ági pedig már utolsó hónapos volt, szerette volna elrendezni a
kicsi ruháit. Aztán láttam a fb-on, hogy J. miket írkál, hogy
mekkora buli volt a hétvégén, meg hogy szombati buliból vasárnap
délután ért haza...Enyhén felidegesítettem magam és írtam neki,
hogy örülök, hogy mennyire fontos, halaszthatatlan
dolgai vannak. Persze rögtön jött a válasz, hogy ne
b.szogassam, meg hogy miért sajnálom tőle ezt a kis örömöt, mert
hiszen neki annyi baja van és a szülei és a munkahelye és
egyébként is.. És hogy azért nem akarta elfogadni a segítséget
tőlem, mert neki rossz lenne engem újra látni. Jaaaaa...de előtte 1
héttel még egy koncerjére hívott...jaa..akkor nem lett volna neki
rossz látnia. Szóval mindenféle kifogásokat kitalált, de közben
elfelejtette, hogy miket is mondott. Szóval a végén irtózatosan
összevesztünk és törölt a Fb-ról is. Fúúúúú...de nagyon
bánom..hihetetlen.
De azért még kiírt egy érdekes kis szösszenetet az üzenőfalára,
hogy aki szereti, az szeresse így, és aki nem, az ne b.szogassa és
kapja be és stb stb... És ez az ember 30 éves.
Milyen már az, hogy kitesz egy ilyet az üzenőfalára? Milyen már
az, hogy akit érint, az meg sem tudja magát védeni? Mi volt a
szándéka ezzel?
Gusztustalannak tartom, hogy ilyen helyzetbe kergetett vagyis
hagytam. Persze jobb lenne nem foglalkozni ezzel.. Hiszen akik
ismernek, azok tudják, hogy milyen volt a kapcsolatunk. És nem
kellene, hogy érdekeljen, ki mit gondol rólam. Csak azt nem bírom
megérteni, hogy eddig miért nem vettem észre, hogy ő ilyen buta???
Primitív.
Vmelyik nap pedig az egyik közös ismerősünk kérdezte, hogy
mostanában J.nak milyen kirohanásai vannak. Mondtam neki, hogy nem
tudom, hiszen nem követem a dolgait, de ez elég volt arra, hogy
felkeltse az érdeklődésemet és megnézzem. Amit láttam, az számomra
mégjobban bizonyítja a gyerekességét. Mindenféle hülye kíírások.
Hogy vki jöjjön velem bulizni. Vagy hogy fúúú, most milyen jó volt
a hétvége, mert 2 napig csak ittam. És a legtöbbször még lájkolja
is saját magát. :) Vagy a már kiírt üzenethez még ír minimum 2
kommentet is, meg hogy mikor kelt föl...lassan már azt is kiírja,
hogy mikor ment sz.rni.
De a legjobb: kerítettem neki lakótársat (már 3 hónapja
elköltöztem tőle és még lakótársat sem bírt találni magának). A
vicc az volt, hogy miután törölt az ismerősei közül, elhordott
mindennek, küld egy sms-t, hogy mit tudok erről a gyerekről, hogy
megbízhat-e benne...vicc!!! Na majd pont egy olyan srácot fogok
neki ajánlani, akiben én sem bíznék meg..ennyire ismert meg a 4 év
alatt?
Na mindegy. Szóval az ismerősöm beköltözött..és láss
csodát...már új zenekart is alapított vele, mivel pont egy olyan
srácot ajánlottam, aki szintén hobbi zenész. A legjobb, hogy Lipi
az ismerősöm és most az újonnan alakult zenekarról linkelgetnek az
üzenőfalára és látom, látom, hogy a legújabb legjobb jóbarátja
falára milyen kommenteket ír. Kicsit olyan szagú az egész, mintha
így szeretne üzenni, hogy ő még sosem volt ilyen jól és mennyire
pörög az élete. Hát igen..most, hogy elhagytam..bepörgött, izzik a
levegő körülötte, ő a bulik középpontja, már szombat 11-kor fél
liter Jim-et bevedelt.... Erre büszkének kellene lenni, vagy az én
értékrendem hibás. És ezzel a pasival voltam 4 évig. És míg együtt
voltunk, semmi sem történt. Döglött mint egy hízós disznó. Biztos
én voltam minden rossznak okozója. Persze kiderült, hogy ő már 3
éve nem volt boldog velem..persze ezt sem tőle tudom..mert neki
annyi vér nem volt a pucájában, hogy ezt elmondta volna nekem.
Inkább eljátszotta a sértődött kölköt.
Tovább »
- Írta: DaBerni
- Hozzászólások: 0
Címkék: férfi sértődés
2011-11-21 10:41:06
4 év után elhagytam! Boldog vagyok! Sőt..talán még sosem voltam
ennyire boldog.
Nehéz volt..előtte 1 héttel semmit sem ettem, örlődtem, sírtam,
nem aludtam, aggódtam. Nem volt otthon, vmi hüly gitár táborba
ment. És rájöttem, boldogabb vagyok, ha nincs otthon. Nyugisabb
minden! Mikor otthon volt, szinte már minden idegesített. Már nem
bírtam elviselni. Kiborított a trehánysága, az érdektelensége, az
igénytelensége...
Közben pedig lett vki más az életemben. Szinte sorsszerű volt az
egész. Mindig is közel állt hozzám, szerettem vele találkozni,
beszélgetni. Nevetett az idétlen poénjaimon. Soha nem kellett neki
magyaráznom semmit. Érdekelt a véleménye, érdekelt az élete, a
hobbija...szóval minden. Persze eleinte ezt nem tartottam fontos
dolognak. Úgy éreztem, ez biztos vmi szimpla érdeklődés, semmi
több, hiszen otthon vár valaki. Persze már rég nem voltam boldog.
Érzelmileg kicsinált, lenullázott, elnyomott. Soha nem is
számítottam J.-nek igazán. Csak vmi hülye ragaszkodás kötött össze
minket. Azt hittük, nekünk együtt KELL lenni, mert hasonló az
életünk, hasonlóan sérültek vagyunk. De ennyi. Ő szépen kiélte
rajtam az összes egoizmusát. Élvezte, hogy van egy olyan hülye, aki
hajlandó alárendelni magát az ő dolgainak, hogy van valaki, ki
támogatja az összes idiótaságát. Én meg csak sírtam.
Nem akartam elhinni, hogy ennyi lenne az életem. Hogy fölkelek
reggel, elmegyek dolgozni, hazamegyek, bevásárolok, és kussban
vagyok, mert J. alszik, mert ő fáradt. Mert mindig csak ő fáradt,
csak neki vannak problémái, csak őt kell megérteni, csak ő szenved
és ha ő nem akarja a szennyest a szennyestartóba dobni, akkor
ő nem fogja, mert őt nem érdekli az egész és van neki ezer meg ezer
dolga...Elég lett! Ha vki megkérdezte, hogy mi van velünk, csak
sírni tudtam.
Akkor is sírtam, mikor tesóm megkérdezte, hogy mi van
velünk. Sírtam, hogy nem bírom tovább. Nincs életem mellette. Úgy
beszél velem, mint a kutyával. Ja..vagyis nem..mert azzal is
kedvesebb az ember. Erre tesóm megkérdezte, hogy lenne- e
olyan, akivel el tudnám képzelni az életem. És itt jön a csoda!
Abban a pillanatban, ahogy a kérdés elhangzott, érkezett
egy sms. Tőle! A Balcsira hívott. Szimplán, barátilag. Én
pedig csak annyit mondtam tesómnak: igen, azzal, aki épp most
írt sms-t. És tudtam, hogy ennyi. Végem van. :) Ő az, aki kell.
Egész hétvégén sms-eztünk. Hétfőn pedig rákérdeztem, hogy akkor
most mi van. Épp szabin voltam, J. nem volt otthon. Éjjel
beszélgettünk, több száz sms-t írtunk. Belebolondultam. És
eldöntöttem: szakítok a 4 évvel, szakítok J.-vel. Erős leszek,
megrázom magam és lépek.
Persze rettegtem, hogy hogy fog reagálni. Hogy ha meglátom,
megsajnálom. De aztán nem így lett. Felhergeltem magam. Ezerszer
lejátszottam a nemlétező párbeszédünket. Hogy mit mondok, hogy majd
mit mond. És arra jutottam, mit érdekel engem az ő
véleménye..hiszen ezerszer mondtam neki, hogy ez így nem jó,
nem érzem magam jól. Kb 2 hétig érdekelte és aztán semmi. Hát
most nem fog érdekelni, csak az, amit ÉN akarok.
Megmondtam. Persze volt kis hiszti, de kb 3 napig tartott.
De még nem költöztem. Nem akartam csak úgy lelépni az albiból,
hisz egyedül nem tudta volna fizetni, gondoltam kb 1 hónap
elég lesz neki, hogy vkit keressen. De ő még ebbe is
beleszart. Elkezdett járni bulizni..érdekes módon már
nem volt fáradt. Elkezdett csajokkal csetelni,
levelezni...és mindenkit a hülye "zenész vagyok, van egy r'n'r
bandám, megiszunk vmit vhol?" szöveggel próbálkozott. Annyira
szánalmas. :) Még az alig 20 éves csajoknál is
bepróbálkozott. Persze anno tőlem kérdezgette, hogy ugye nem
azért vagyok vele, mert zenész?...ha ez ennyire zavarja, akkor most
miért ezzel a szöveggel próbálkozik? Annyira BUTA! Hová
tettem a szemem és az eszem 4 évig??? Pedig kb 3 hónap után
nem voltam vele boldog. Csak úgy elvoltam vele. Ragaszkodtam és
ennyi.
De ezek már mind nem számítanak. Ezek a dolgok már mind csak vmi
rossz emlék. Szerelmes vagyok. Végre megtudtam, milyen is ez. Sosem
hittem volna, hogy vki engem is úgy tud szeretni, ahogy
vagyok. Hogy vki, akit szeretek, az viszont szeret engem. Ha
ránézek, mosolygok, boldog vagyok. Hogy vele tervezek. Vele lehet
tervezni. Olyan, akit nekem találtak ki. Aki tényleg a
másik felem. Amiben nem egyezünk, abban inkább kiegészítjük
egymást. Pont úgy ér hozzám, amire mindig vágytam. Már 4
hónapja boldogság van! Még sosem volt ilyen. ha vkivel együtt
voltam 4 hónapig, kb 3-4 vitán túl voltunk, és kb 1 "nem alszom
veled" estén. Összeköltöztünk és még mindig semmi vita. És nem
is hiányzik. És nem amiatt nincs vita, mert behódolt, vagy
mert amolyan "papucs". Azért nincs vita, mert mindent meg
tudunk beszélni, mindent meg tudunk oldani. És egyáltalán nem
papucs. Pasis. Nagyon pasis, de értelmes
és intelligens. Neki én kellek, nekem pedig
ő! :)
Féltékenység sincs! Na..ilyen sem volt még. :)
Tovább »
- Írta: DaBerni
- Hozzászólások: 0
Címkék: szerelem, új élet
