2008-03-08 23:00:20
Agyalás az életem?
Végre újra írhatok. Az előbb vmiért nem jött be az oldal. Kissé zaklatott állapotban vagyok. Teljesen kiborultam. Nem tudom, hogy működik egy kapcsolat, nem tudom, mit hogyan kell tennem.
Végre újra írhatok. Az előbb vmiért nem jött be az oldal. Kissé zaklatott állapotban vagyok. Teljesen kiborultam. Nem tudom, hogy működik egy kapcsolat, nem tudom, mit hogyan kell tennem.
Tehát ugyebár hétfőn fölmondtam. Azóta jönnek a kínos beszólások, azóta valahogy nekem kellene rosszul éreznem magam. Pedig inkább a főnöknek kellene, hogy nem fizetett eleget és ezért lépek. Ma reggel is azt mondta, hogy már 2 napja nem alszik és hogy jó nagy fejtörést okoztam neki. Hát valahogy nem érdekel. De miért is kellene, hogy érdekeljen?
Vmi történt mostanában velem. Szinte egyik pillanatról a másikra tört rám az az érzés, ami talán a szerelem. Kicsit ezzel egyidőben meg is ijedtem. Nem tudom mi a fenét tegyek. Eddig azt hittem, ő sokkal jobban szeret, mint én őt. Emiatt bántott a lelkiismeret is.
Megfogadtam, h erről nem írok..túl sok közös ismerős olvashatja. De le kell írnom, mert annyira nyomaszt a dolog és nem tudom, hogyan kezeljem. Szóval arról van szó, mikor egy pasi nyűgös. Az a gond, hogy ez egyre gyakrabban fordul elő. És iszonyat unom, hogy nekem kell sokszor a sarkamra állnom és igen..néha csak úgy lecsapnám a telefont, mikor már az agyamra megy. DE! Miért megy az agyamra? NEm kellene! Egy pasi ne kezdjen el "nyunyuka" lenni! Nyunyu legyen inkább nő. Egy nő ne hordja a nadrágot basszus!! Ok, elhiszem, ezer dolga van, sokat dolgozik és így jobban kijön az emberből ez. DE! Annyiszor van ilyen és egyre jobban unom minden ilyen dologra ráhúzni azt, hogy "ÁÁh, ez azért van, mert sokat dolgozik és ilyenkor hajlamos az ember nyafizni" Ok..de egy pasi NE nyafizzon ENNYIT! ELegem van! Jó, nem fogok szakítani, mert ettől azért türelmesebb vagyok. Várok, szépen, lassan. Talán én is hülyébb vagyok, jöv héten megjön.. Talán emiatt reagálok úgy, ahogy. Talán elmúlik a jövőhét és jobb lesz minden. Talán csak egy nyugis időszak kell nekünk. Nemtom. Ezeket a dolgokat mindig elmondom, mindig megbeszéljük, de most már kezdem úgy érezni, h egyre többet cseszegetem. Pedig én nem akarom őt megváltoztatni, csak szeretném, ha lenne tartása, ha összeszedné magát. Én nem akarok az anyja lenni! NEM! Ajjj...nem tudom mit csináljak, hogyan, hogy csináljam, hogy ne legyek sértő, de rájönne, hogy igen, össze kell magát szednie. Nem lehet mindig amögé bújni, meg azzal takarózni, hogy amiatt nyunyus, mert ő fáradt! Emögé nem lehet MINDIG bújni!!
Ahogy ígértem, most J. következik a sorban. Ezerszer megírtam már ezt a kis posztot róla a fejemben. Furcsa érzés, furcs dolog. Furcsa, hogy kellek vkinek, hogy ÉN kellek vkinek és úgy, ahogy vagyok. Nem kell semmi sallang, nem kell semmi színészkedés. Egyedül önmagam kellek NEKI.
Ahogy ígértem, sajnos nem tudtam otthonról írni, de most megteszem. Szóval 2007Sziget. Már kb júniustól kezdve szedegettem össze az emberkéket, akik Autóinfósként akartak dolgozni. Állítólag főőnök voltam, de sztem nem. Nagyon neméreztem annak magam. Max egy összekötő kapocs voltam a főnök és az autóinfósok között.
Megcsináltam...De nem tudom, hogy jól tettem-e. Azt hiszem a kíváncsiság vitt erre az egészre rá. Hogy milyen is leírni úgy a dolgaimat, hogy tudom, más is megnézi, megnézheti.
Az a fura, hogy sosem írtam naplót. Azt sem tudom, hogy kell. Pl. mindig viccesnek tartottam, ha vki megszólította a naplóját...
Nem tudom, mit írhatok majd le, vagy mit nem.
Azt hiszem kicsit össze vagyok zavarodva! :-)
Na..majd csak sikerül vhogy elkezdeni...
Be kell vallanom, hogy nagyon izgulok! De vhol meg érzek egyfajta boldogságot is, mert legalább vettem magamon erőt, és megcsináltam..
Fúú..annyi minden lenne, amit le kellene írnom, de majd szépen lassan...
Család, barátok, szerelmek, intrikák, fellobbanások, emberi kapcsolatok..
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki lelkesen tud örülni és könnyek között csalódni. Sokat gondolkozom, magamról, az életemről...arról, hogy merre is tartok.De sajnos még mindig nem tudom... Sokszor történnek velem furcsaságok, amiknek az értelmét keresem. Néhányra már meg is találtam a választ..