Írnom kell. Úgy érzem, szétfeszít itt belül minden. Úgy érzem, megőrülök. Szeretem, de egyre jobban kezdek féltékenykedni. Ami igazából nem is féltékenykedés. Leginkább aggódás. Tudom, hogy velem van a baj. Hogy nincs önbizalmam, nem vagyok elégedett önmagammal, nem tudom magam elfogadni teljesen.
Végre sikerült elmennem kicsit pihenni. Igaz nem hetekre, mint ahogyan azt mások teszik,hanem csak hétévégre. Talán nem a legjobb helyszínt választottam, de mivel tudtam szerezni karszalagot, meg tesómék is lent dolgoztak, így elmentem a Balaton Soundra.
Megcsináltam...De nem tudom, hogy jól tettem-e. Azt hiszem a kíváncsiság vitt erre az egészre rá. Hogy milyen is leírni úgy a dolgaimat, hogy tudom, más is megnézi, megnézheti.
Az a fura, hogy sosem írtam naplót. Azt sem tudom, hogy kell. Pl. mindig viccesnek tartottam, ha vki megszólította a naplóját...
Nem tudom, mit írhatok majd le, vagy mit nem.
Azt hiszem kicsit össze vagyok zavarodva! :-)
Na..majd csak sikerül vhogy elkezdeni...
Be kell vallanom, hogy nagyon izgulok! De vhol meg érzek egyfajta boldogságot is, mert legalább vettem magamon erőt, és megcsináltam..
Fúú..annyi minden lenne, amit le kellene írnom, de majd szépen lassan...
Család, barátok, szerelmek, intrikák, fellobbanások, emberi kapcsolatok..
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki lelkesen tud örülni és könnyek között csalódni. Sokat gondolkozom, magamról, az életemről...arról, hogy merre is tartok.De sajnos még mindig nem tudom... Sokszor történnek velem furcsaságok, amiknek az értelmét keresem. Néhányra már meg is találtam a választ..
