Annyira unatkozom most az irodában, hogy hihetetlen. Közben folyamatosan agyalog mindenen. A főnökék Siófokon, konferencián, Gábor hol az üzemben, hol az irodában, Karesz Kecskeméten. Egyedül vagyok. Bár talán jobb is, mintha mondjuk annak a nyegle Karesznak a fejét kellene néznem. Behányok attól a pasitól. Pláne, hogy tegnap beszólt. Azt hittem, felrúgom, fordulatból.
Újra itt lennék. A következőkben a olvashattok egy kapcsolat árnyoldalairól, költözés és új albi gyötrelmeiről. Vagyis arról, mi történt velem mostanság!
Megcsináltam...De nem tudom, hogy jól tettem-e. Azt hiszem a kíváncsiság vitt erre az egészre rá. Hogy milyen is leírni úgy a dolgaimat, hogy tudom, más is megnézi, megnézheti.
Az a fura, hogy sosem írtam naplót. Azt sem tudom, hogy kell. Pl. mindig viccesnek tartottam, ha vki megszólította a naplóját...
Nem tudom, mit írhatok majd le, vagy mit nem.
Azt hiszem kicsit össze vagyok zavarodva! :-)
Na..majd csak sikerül vhogy elkezdeni...
Be kell vallanom, hogy nagyon izgulok! De vhol meg érzek egyfajta boldogságot is, mert legalább vettem magamon erőt, és megcsináltam..
Fúú..annyi minden lenne, amit le kellene írnom, de majd szépen lassan...
Család, barátok, szerelmek, intrikák, fellobbanások, emberi kapcsolatok..
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki lelkesen tud örülni és könnyek között csalódni. Sokat gondolkozom, magamról, az életemről...arról, hogy merre is tartok.De sajnos még mindig nem tudom... Sokszor történnek velem furcsaságok, amiknek az értelmét keresem. Néhányra már meg is találtam a választ..
