Eldöntöttem, hogy leírom ide is tini korom agyeresztéseit. Már annyiszor szerettem volna kidobni, de vmi vagy vki mindig megakadályozott. Általában az volt az érv, hogy x idő múlva jó lesz visszaolvasni és nevetni egy jót. És ez tényleg így van. De most, hogy újra elővettem, fölidéződött bennem Zé, vagyis Ő, aztán Tim, Gaba, Nájki és az egész Sa-rock Presszó szelleme. íme az első:
Megcsináltam...De nem tudom, hogy jól tettem-e. Azt hiszem a kíváncsiság vitt erre az egészre rá. Hogy milyen is leírni úgy a dolgaimat, hogy tudom, más is megnézi, megnézheti.
Az a fura, hogy sosem írtam naplót. Azt sem tudom, hogy kell. Pl. mindig viccesnek tartottam, ha vki megszólította a naplóját...
Nem tudom, mit írhatok majd le, vagy mit nem.
Azt hiszem kicsit össze vagyok zavarodva! :-)
Na..majd csak sikerül vhogy elkezdeni...
Be kell vallanom, hogy nagyon izgulok! De vhol meg érzek egyfajta boldogságot is, mert legalább vettem magamon erőt, és megcsináltam..
Fúú..annyi minden lenne, amit le kellene írnom, de majd szépen lassan...
Család, barátok, szerelmek, intrikák, fellobbanások, emberi kapcsolatok..
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki lelkesen tud örülni és könnyek között csalódni. Sokat gondolkozom, magamról, az életemről...arról, hogy merre is tartok.De sajnos még mindig nem tudom... Sokszor történnek velem furcsaságok, amiknek az értelmét keresem. Néhányra már meg is találtam a választ..
